Anyák a karanténban – az első reggel

“Anya, kejjjjél már fel! Anya, ha nem kelsz fel, kitakaróztatlak!” – ezekre a kedves szavakra ébredtem. Jött a nagy, hogy kitessékeljen az ágyból. Általában hétvégéken van részem ebben a kegyben, amikor sokáig vagyunk ébren a férjemmel, a hároméves meg persze 6-kor kel (amúgy hétköznapokon háromnegyed hétkor ébreszteni kell…)

morning mood

Azt hiszem az ébresztőórát kikapcsolhatom a következő időszakra…

“Anya, vigyél ki! Anya, mondjál már valamit! Kinyitottad már a szemed? Argh. Anyaa, kejjjjél már fel!” – folytatja. Én két “anya” között simán visszaalszom, csak bólogatok neki, szégyenlem magam, hogy nem bírok felkelni. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy reggel annyi akaraterőm van, mint egy óvodásnak. Hát, akkor megsértődtem, de be kell lássam, igaza volt. Nem vagyok éppen morning person.

Lassan összeszedem magam, párszor még elhangzik, hogy Anya, anya, anyaaaaaa, aztán elkezdi lehúzni rólam a takarót. Egyszer feladta a lábamra a papucsomat. Úgy, hogy én még az ágyban feküdtem. 🙂 Nagyot nevettem rajta, és erőt vettem magamon akkor, ahogy most is. Kivittem a nappaliba, s nekiláttam a reggeli macikávéjának az elkészítéséhez, ahogy minden reggel szoktam. De még nem voltam egészen ébren, meg azon gondolkoztam, hogy elég gyerekkávé van-e itthon, és véletlenül a rendes instant kávéból tettem a kis csészéjébe. Még jó, hogy észrevettem, hogy más a szín és lassabban oldódik… Belekortyoltam, hátha túl sokat tettem bele, és túl édes lesz neki, aztán rájöttem, hogy ez rohadt keserű. Mosolyogtam magamon egyet, aztán csináltam neki egy újat. Örömmel konstatáltam, hogy a kávéja elég lesz, mert a barátnőm is hozott neki ajándékba. Nem mintha ezen élne a gyerek, de a reggelekhez hozzátartozik, és ő még rettenetesen ragaszkodik a megszokáshoz.

Elmélázom, hogy pontosan ezekről a megszokásainkról a legnehezebb nekünk is lemondani, és mi lesz, ha tényleg olyan helyzetben leszünk, mint Olaszország. Nem éppen a kávé lesz a legfontosabb problémám, milyen hülye voltam még tegnap, hogy ezen viccelődtem. Milyen hülye volt még tegnap mindenki, hogy a liszttel élcelődött, hogy a WC-papír hegyeket röhögte az embereknél. És milyen önző volt az, aki egy évre való WC-papírt elvitt a boltból. Vajon mi ma még tudunk venni? És anyuék tudnak? Hé, ha vásárolni mentek, gondoljatok arra, hogy másnak is kell! A szomszéd srác mesélte, hogy lehajolt a boltban, hogy elvegyen egy üveg spagettiszószt, és bevágott elé egy fiatal csaj, hogy kivegyen egy egész kartonnal… Most komolyan, emberek? Abban akartok fürdeni?

Na megyek, igény van rám…, már itt görgetik a favonatokat a lábamon, meg az ovinak is kell nyilatkozni.

Vigyázzatok egymásra, písz,

Bogi

Anya / by

Post Author: admin