Anyák a karanténban – És kávét vettél már?

Apa és a gyerek éppen délutáni sziesztázik, én írok, az étel fő a tűzhelyen, a kicsi éppen ügyesen eljátszik a saját kis “karanténjában”, szóval ebben a pillanatban első ránézésre minden rendben lévőnek tűnik. A kávém is elkészült közben, úgy tervezem, hogy szépen lassan kortyolgatom majd… Tudjátok, nyugiban.

Kávékávékávé

Ez most sikerült is, köszönet kicsi lány (na meg apa). Sikerült elnyomnom magamban ezt az egész őrületet, ami most körülöttünk zajlik. Aztán eszembe jut, hogy 3,5 évvel ezelőtt még nem is kávéztam, most napi 2 az adag. Az első gyereknél egy kávé volt, aztán ahogy jött a második, kettő lett belőle. Igyekszem mindig megadni a módját legalább a délutáni kávénak, a délelőttiből mindig csak szürcsölök kettőt, aztán megyek is tovább: teregetni, ebédet készíteni, gyereket szórakoztatni – mikor mi.

De a délutáni kávé, na, az csakis az enyém.

Ha lehet csokit is eszem hozzá, ha más nincs, akkor babakekszet, az mindig van itthon. Ez az én kis szeánszom, egy kis jutalom, amire azért nincs mindig lehetőség. Holnaptól ezt nagyjából elfelejthetem (de azért nem adom fel), mert ugyan, itt nem zártak be az óvodák, mi úgy döntöttünk, hogy a nagy nem megy közösségbe, úgyis itthon vagyok a kicsivel, apa is marad home office-ban. Őrültek házára készülök. 🙂 Sz@r lenne, ha nem lenne itthon kávé. (Na, ha valamiből, abból tényleg be kellene vásárolni…)

Úgy tervezem, hogy a délutáni alvás alatt majd apával kávészünetet tartunk. (Fontos napirendi pont lesz.) Ha a nagy nem alszik, majd szépen bevonjuk macikávéval, az lesz az ital ay uzsonna mellé… Múltkor még koccintott is velem, de az „anyás“ bögrében kell a kávé, nem ám akármiben… (Imádom :))

Majd jelentkezem, hogy megy az élet 2 kicsivel meg egy férjjel, aki home office-ban nyomja, és jönnek történetek más anyákról, gyerekekről, apákról is az önkéntes és a kevésbé önkéntes karanténból.

Vigyázzatok egymásra, písz:

Bogi

Anya / by

Post Author: admin