Anyák napja margójára

Az anyaság számomra azt jelenti, hogy felemás zokni van rajtam. Szinte mindig… Vagy a férjemé. Meg azt is, hogy nincs rend a házunkban, s foltos az új kanapé. Nem húzom fel magam rajta, mert az egyik dolog, amit megtanultam egy háromgyerekes anyukától pár hónapos au pair pályafutásom alatt, az az, hogy az olyan apró és jelentéktelen dolgokon, mint például egy pár zokni, nem szabad pörögni. Engedd el…- mondta. Egészség legyen!

Nem volt könnyű elsajátítani ezt a mentalitást, de az évek során rájöttem, hogy mennyire igaza van. Ugyanígy nem érdekel, ha sáros gumicsizmában indulunk el otthonról, vagy maszatos a gyerek pofija fél délután. Az sem érint túlságosan mélyen, ha kaját kell rendelni, mert az ebédtervekből nem lett semmi… A legó köszöni, nagyon jól érzi magát a nappali közepén ma is és holnap is. Ez van.

Másfelől reggel a háromévesem ezt mondta:

„Anya, megölellek, és abba se hagyom az ölelést!“

És tényleg úgy megölelt, de úgy, hogy még az emléke is boldogsággal tölt el. Hát mi ez, ha nem egy gyönyörű anyák napi ajándék, aminek az év minden napján örülhetek.

Kék zokni, lila zokni, kockás zokni meg a többi apróság? Ugyan már, mit számít… Egészség legyen és szeretet.

Post Author: admin