Maradj otthon Te is!

Tanulás otthon

Nem ilyen első posztra számítottunk, de helyzet van. A koronavírus szépen bekúszott a mi hétköznapjainkba is, és ez rémisztő lehet. Én is azon kapom magam, hogy óránként felkúszom az Indexre, és falom az erről szóló híreket, mintha kötelező lenne… Pedig én nem pánikolok, nem vettem 10 kg lisztet, sőt, a szokásosnál kevesebb tartós élelmiszer van itthon. Mégis, ahogy az angol mondaná: it’s got under my skin.

Már vártam, hogy mikor döntenek úgy, hogy bezárják az egyetemek után az általános- és középiskolákat. Vagyis ez így nem teljesen igaz, mert nem zárják be őket, sőt, még ügyeletet is biztosítanak, de a diákok hétfőtől otthonról tanulnak. Digitális tanrendben – bármit is jelentsen ez. Gondolom nem egy hétvége alatt fogják kidolgozni, hétfőn még “ahogy esik, úgy puffan” alapon kapják majd az oktatást, vagy legalább a tananyagot, aztán valahogy majd feldolgozzák nagyjából önállóan.

Olaszországban whatsupon, Messengeren, Skype-on küldik a tanárok a leckéket, de elég nehéz rávenni a diákokat, hogy tanuljanak is… Valószínűleg itthon sem lesz más a helyzet. Horvátországban a köztévén okítják az alsósokat. Majd kiderül, hogy mi lesz az itteni gyakorlat, de tény, ami tény, az iskolák még háborúk idején sem zártak be tömegesen. Most miért is van rá szükség?

Mert le kell lassítani a vírus terjedését

A világon eddig 39 ország döntött úgy, hogy teljesen bezárják az iskolákat, 22 országban pedig részleges a zárlat az ENSZ jelenlegi jelentése szerint. A vírus terjedésének lassulását próbálják így elérni. Mert most az a cél. Az, hogy ne nőjön olyan meredeken a megbetegedések száma, mint Olaszországban, mert az az egészségügy teljes összeomlásához vezetne. Azaz nagy valószínűséggel több halotthoz, és még nagyobb pánikhoz.

Ne tévesszen meg, hogy nálunk még csak 19 beteget regisztráltak (03.13-i adat), ennél valószínűleg jóval többen megbetegedtek, lehet, hogy még nem tudnak róla, de az is lehet, hogy tünetmentesen hordják. _Ők._ De aztán átadják valakinek, aki már nem tudja lábon kihordani a vírust, valakinek, aki lehet, hogy a te rokonod, nagymamád, ismerősöd, és jó lenne, ha lenne számára hely a kórházban. Ágy, lélegeztetővel. Meg aztán ott vannak szerencsétlen orvosok, ápolók, totál kimerülten, és nyilvánvalóan kevesen az átlagos hétköznapi terheléshez is, most meg a nyakukba szakadt ez az egész…

Minél kevesebb a kontakt, annál kisebb az esély, hogy elkapjuk és átadjuk a vírust valakinek, akinek idős hozzátartozója van… Vagy akár a saját édesanyánknak, édesapánknak, dédinknek. Nem is sorolom tovább, mert nem az a cél, hogy megijedj, sokkal inkább az, hogy megértsd, most jobb otthon maradni, programokat lemondani. De vajon elég fegyelmezettek vagyunk, hogy kihagyjuk a kézfogást, az ölelést, a puszit, elkerüljük a plázát, a boltban ne lihegjünk az előttünk álló nyakába, és lemondjuk a húsvéti utazást?

Vajon a gimisek otthon fognak csücsülni vagy lófrálnak a bevásárló központokban?

A szülők felelőssége az, hogy szépen elregéljék a gyerekeiknek, hogy most a köz érdeke előrébb áll a kis énközpontú világunknál. És természetesen maguknak a szülőknek is példát kell ebben mutatni. Azt hiszem fel van adva a lecke, nemcsak a diákoknak (meg a tanároknak), most bizony mindenki vizsgázni fog önfegyelemből… Szerintem addig örüljünk, amíg nem a saját bőrünkön tapasztaljuk meg azt, amit az olaszok, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megelőzzük a vírus elszabadulását. Szóval #maradjotthon!

Erről a hashtagről eszembe jutott egy Kiscsillag dal szövege, tök aktuális:

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)Ketten,
amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

A rövid- és hosszútávú hatásokat még senki nem látja tisztán. Ahogy azt sem, meddig szükséges otthonról tanulni, home office-ban dolgozni, vagy csak úgy kihagyni a melót (lehet ilyet??) és bezárkózni. Nagy valószínűséggel hónapokról van szó, de ahogy ezt az írást is kezdtük: helyzet van. Nem háborús, de majdnem. És ez azért sok mindent felül ír. Olaszországban a héten mindennap 200 fölött volt a halálos esetek száma, és duplázódnak a megbetegedések… Nemcsoda, hogy összeomlott az egészségügy. A járvány megállítása egyelőre esélytelen, lassítása reális cél. Szóval maradjunk otthon, óvjuk szüleinket, nagyszüleinket, mutassunk példát a környezetünknek, a gyerekeinknek.

Valószínűleg fájni fog mindenkinek, a legkisebb problémád az lesz, hogy le kell mondani a nyaralást, és örülni fogsz, hogy megmarad a munkád… De nem akarunk ilyen messze menni, a turizmusban és vendéglátásban, szórakoztató és kulturális ágazatokban már most érződik a járvány hatása. Nem is beszélve a sok ilyen-olyan kisvállalkozóról… Most beszéltem a szomszéd fodrásszal, akinél sorban mondják le a vendégek az időpontot. Persze hitel a házon, stb…, de megérti, hogy most ez van. A portugál barátnőmmel is cseteltem egy kicsit. Portugáliában például egyszerre csak 10-en mehetnek be a boltba, mert ott is kifosztották az emberek a polcokat, ugyanakkor a tengerpart meg dugig van…, ahogy itthon is a plázák, bevásárlóközpontok, terek. És még mindig nem vesszük komolyan ezt az egészet. Ez van: vásárolni szeretünk, otthon lenni meg nem.

Pánik helyett

Nekem erről a „ne pánikoljunk“ dologról mindig azok a jelenetek jutnak eszembe az akciófilmekből, amikor már tudják, hogy baj van, és elsütik azt a mondatot, hogy: „A legfontosabb, hogy most ne keltsünk pánikot.“ Aztán persze elszabadul a pokol. Szerintem minél többször halljuk ezt, annál biztosabb, hogy minimum aggódni fogunk. Na, mindegy. Szóval pánik helyett:

Maradj otthon, lassulj le, vigyázz a kis családodra, koncentráljatok egymásra!

Annyi helyen olvastam már, és csak egyetérteni tudok. (A slow mozgalomnak most biztosan rengeteg követője lesz.) Maradj szépen otthon, és tégy rendet, metszd meg a faágakat, süss kenyeret – állítólag a kenyérsütőgépeket is viszik, nemcsak a lisztet -, adj tápláló ételeket a családodnak, tanulj együtt a gyerekkel, csinálj olyan dolgokat, amire egyébként úgysem lenne időd. Ne olvasd annyit az indexet, mint én, a telefont is félre lehet tenni kicsit. 😉 Legyetek sokat a szabadban. Talán jobban megismeritek egymást…

Szóval #maradjszepenotthon, és lassulj le. Az egész világ rohant eddig, úgy tűnik, egy rohadt vírus kell, hogy mindenki visszavegyen a tempóból. Egy kicsi öröm az ürömben…, ha szabad egyáltalán ilyen helyzetben ezt mondani. Mondjuk a környezetvédők is meglátták benne a jót, tisztul a levegő, többek között…

Vigyázzatok egymásra,

Bogi

Post Author: admin